Megregulázható a regulációs zavar?

A regulációs zavarok a szabályozási funkciókban bekövetkezett nehézségeket érintik, például az evés, az alvás, a sírás, a szobatisztaság, az érzelmek szabályozása.
A reguláció szabályozást jelent. Arra utal, hogy a kisgyermek képes szabályozni a saját belső állapotait. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes az önálló szabályozásra, annál inkább szorul az őt gondozók segítségére.

A gyermek fejlettségi szintjének megfelelően képes állapotainak szabályozására. Vannak helyezetek, amikor ez nem elégséges, ekkor van szüksége a szülő segítségére.
Az édesanya és gyermeke egy szabályozási szövetségben vannak.
Van, amit a gyermek tud egyedül, de van amiben a szülő segítségére szorul. Ez egy folyamatos és az idő előrehaladtával változó folyamat. Az egyes váltásoknál - például a két alvásról egy alvásra való áttérésnél vagy a hozzátáplálás megkezdésénél-, amikor a jól megszokott helyébe valamilyen új dolog lép, gyakrabban fordulnak elő nehézségek. Sokszor ezek a nehézségek maguktól megoldódnak az új szokások, rutinok rögzülésével.

Igen változik. Mivel a szülő és a gyermek egy rendszert alkotnak, ezért ha a rendszer egyik tagja változik, akkor a másiknak is követnie kell ezt a változást, hogy fennmaradjon az egyensúly.

A gyermek fejlődésével mindig új területek igényelnek közös szabályozást a szülő és gyermek együttműködése által. Az újszülötteknél ez főleg az alvás és etetés terén jelentkezik, majd a játék, a kommunikáció és a mozgás terén is egyre nagyobb szerepet kap.
Ahogy a baba növekszik, az önállóság fokozódásával a szülőknek is alkalmazkodniuk kell az új helyzetekhez. Például: "Hogyan szabályozhatom, hogy a gyermek felfedezze a világot, miközben biztonságban érezze magát?" 

Iskolapszichológusi tapasztaltom azt mutatja, hogy a csecsemőkori szülő-gyerek kapcsolat a későbbi életévekre is kihat. Röviden a gyermek önszabályozásának a támogatása nem ér véget a kisgyermekkor végén. A későbbiekben újabb területek kerülnek fókuszba, amikor már az alvás és az evés "jól megy" önállóan. 

Amennyiben a szülő a gyermek csecsemőkorában begyakorolja, hogy csak annyi segítséget nyújtson, amire mindenképpen szükség van, akkor a későbbiekben hatékonyabb lesz a gyermek önszabályozása.

A szülő-csecsemő konzultáció keretében segítséget tudok nyújtani a már kialakult nehézségekben, de sokszor a bizonytalanságok megbeszélése elejét veheti a megterhelőbb problémák kialakulásának.

Olyan helyzetben, amikor tartós és intenzív nehézség áll fenn, ami nem az átlagos fejlődésből következik és "magától", azaz külső segítség bevonása nélkül nem biztos, hogy megoldódik. 

A zavar kifejezés arra utal, hogy valami homokszem került a gépezetbe és ezért nem működik olajozottan a gyermek viselkedésének a szabályozása.

Gyakran átmeneti nehézségről van szó, amelyet különféle tényezők okozhatnak. Az átmeneti nehézségek sokszor maguktól meg is oldódnak. Regulációs zavarról akkor beszélünk, amennyiben az új helyzet után nem áll helyre az egyensúly. Ilyen esetekben érdemes szülő-csecsemő konzulens segítségét kérni.

A tartósan fennálló probléma esetén az okokat minden esetben egyedileg kell megkeresni és megérteni. Az egyedi megértés lehetőségével több a szülő-csecsemő konzultáció, mint egy alvási vagy étkezési tanácsadás. A konzultációban a praktikus, azonnal kipróbálható és használható praktikák mellett lényeges szerepet kap a konkrét család múltja és jelene, valamint ezeknek a megélése.

A regulációs zavarok a kisbabáknál (0-36 hónap) előforduló alvási és etetési nehézségeket, illetve a gyakori sírást jelentik. A túlzott sírás, nyűgösködés, nehéz megnyugtathatóság általában az első 3 hónapban szokott előfordulni. Előfordul, hogy egyszerre több nehézség is jelen van.

Kisgyermekkorban, a második életév környékén további kihívásokkal bővülhet a paletta, mint például: dühkitörések, székletvisszatartás, agresszió, testvérféltékenység, túlzott dac vagy az erős szeparációs szorongás.

Ezekben a nehézségekben az a közös, hogy a gyermeknek problémát okoz viselkedésének bizonyos területeken való szabályozása, - például alvás, evés, megnyugvás vagy az érzelmek terén-, ami életkorának megfelelően érhető tettem a viselkedésében.

Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy a regulációs zavar betegség, fejlődési rendellenesség esetleg kötődési probléma, "helytelen" nevelés eredménye.

Mint korábban olvashatta a gyermek nem egyedül vesz részt saját állapotainak a szabályozásában. A csecsemőt nem lehet függetleníteni a környezetétől. A szülő és a gyermek folyamatosan hatnak egymásra.

A gyermek nem önmagában létezik, hanem a szüleivel, gondozóival együtt él, és minden helyzet a gyermek és környezete közötti kölcsönös szabályozási folyamat része.

Amikor tehát azt mondjuk, hogy egy gyermeknek regulációs zavara van, valójában egy közös problémáról beszélünk, amelyben a szülők is érintettek és közösen tudunk megoldást keresni a problémára.

A szülők szerepe kulcsfontosságú a probléma megértésében és megoldásában is. A regulációs zavarokkal foglalkozó konzultáció gyakran a szülő-gyermek kapcsolatra és az alakuló kötődésre helyezi a hangsúlyt.

Kifejezetten csak az Önök konkrét problémájával, élethelyzetével, érzelmeivel foglalkozunk, nem általánosságokról beszélünk. Mint minden gyermek, minden szülő-csecsemő konzultációs folyamat, a regulációs zavarok kozultációja is más és más, egyedi.

Amikor egy pár átlép a családdá alakulás időszakába, szülők lesznek, akkor rengeteg új tényező hat a már meglévő kapcsolataikra és a gyermekkel kialakított, kialakítandó kapcsolatra. 

Ez az időszak az élet egyik legszebb, ugyanakkor egyik legmegterhelőbb időszaka is. Tele van változásokkal. Minden változás krízishelyzetet von maga után. Ez az élet természetes velejárója. Lezárul egy korábbi, már jól ismert életszakasz és elkezdődik egy új, eddig ismeretlen. 

Az oldja fel a keletkezett feszültséget, ha sikerül az új élethelyzetben is kialakítani az új ritmust, az új szabályozást és egyensúlyt. Azonban ez a szabályozás nem csupán a szülőkön múlik. 

Nagyon sok összetevője van, amik közül nem biztos, hogy mindig minden ideális és sokszor nem is csak Önökön múlik. A szülővé válás útján sok hatás éri Önöket, ami esetleg nehezítheti azt. Minden szülő életében jöhetnek olyan helyzetek – még a legfelkészültebbek esetében is – amik váratlanok.

Legyünk őszinték, a szülőség az egyik legszebb, de egyik legtöbb kihívást tartogató hivatás is egyben. Minden család életében előfordulhatnak olyan életszakaszok, amikor külső segítségre van szükségük.

A szülő-csecsemő konzultáció során arról beszélgetünk hogyan érkeztek Önök a szülőségbe, hogyan vannak jelen ebben az új helyzetben. Az a cél, hogy megértsük, mi vezetett a kialakult helyzethez, megkeressük azokat az erőforrásokat, amikre támaszkodhatnak. A konzultáció fontos eleme, hogy megkeressük azt, amit jól csinálnak. Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de a legnehezebb helyzetben is vannak pozitív pillanatok.

Ha gyors megoldást keres, fontos megérteni, hogy bár praktikus tanácsokkal is szolgálhatunk, hosszú távon a legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha a tanácsok személyre szabottak és mélyebb megértésen alapulnak.

Érdemes segítséget kérni, ha azt tapasztalja magán, hogy túlzottan aggódik gyermeke fejlődése miatt, mindent elolvasott az interneten és már teljesen bizonytalan, hogy mit kellene tenni és a mindennapok tele vannak szorongással, feszültséggel. Azt érzi, hogy mindent rosszul csinál. Mindenki jobban ért az Ön gyermekéhez.

A szülő-csecsemő konzultációs alkalmak segítenek megérteni a helyzetet és megfelelő megoldást találni a család egyedi igényeire.

Amennyiben azt tapasztalja, hogy gyermeke nem gyarapszik megfelelően vagy súlyvesztés áll be, akkor késlekedés nélkül keressen fel szakembert. A szülő-csecsemő konzultáció nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást.